Gyomaendrőd története

A törökök 1534-ben ostromzár alá vették Gyula várát és el is foglalták azt, ami megpecsételte a térség sorsát. A hódoltság idején Gyoma története semmiben sem különbözött a többi alföldi település sorsától. Egyre csökkent a lakossága, míg végül szinte teljesen elnéptelenedett. Erről árulkodik az a tény is miszerint az 1564-iki adólajstrom során nem is vették számításba.
A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc után gyakorlatilag a Habsburgok kezébe került Magyarország nagy része. A császáriak úgy döntöttek, hogy báró Harruckern János György tulajdonába adják a térséget. Harruckernnek óriási szerepe van nem csak Gyoma és Endrőd, de pl.: Békés vagy Békéscsaba újratelepítésében is. Különböző kedvezményeket ajánlott az ide letelepülőknek, viszont nagyon vigyázott arra, hogy az egy vallásúakat egy településre telepítse. Ezért van, hogy Gyoma lakosságának nagy része ma is református, míg Endrődé többnyire katolikus.
1830-as év egy újabb fontos évszám Gyoma életében, hiszen ekkor emelkedik mezővárosi rangra és ez az az év amikor Csepcsányi Tamás németajkú családokat telepít a városba. Gyoma fejlődése az újratelepülés után töretlen volt. Az 1800-as évek derekára már rendelkezett óvodával, iskolával és téglából épült temploma volt. A fejlődést az 1848-as szabadságharc – amelyhez a település a tőle telhető legtöbb támogatást megadta - sem állította meg. A jobbágyfelszabadítás után a föld kis- és középbirtokosok kezébe került és a tanyai gazdálkodás terjedt el.
Gyoma iparát tekintve alapvetően kézműipar volt. A foglalkoztatást a malmok, az Ailer-féle téglagyár és a Kner nyomda oldották meg. A Kner nyomda Kner Izidor és fia Kner Imre vezetésével világhírűvé nőtte ki magát és nagy lökést adott az akkori Gyoma fejlődésének, mivel megreformálta a könyvnyomtatást.
Az 1800-as évek a nagy építkezések korát is jelentette Gyomán. 1858-tól már vasútja van, majd hidat emelnek a Körös fölött, ami intenzíven bekapcsolja a térség gazdasági életébe. Hatalmas problémát okozott – nem csak Gyomán - a Körös az állandó árvizeivel, ezért már az 1820-as években felmerült a Körös szabályozásának lehetősége, de a munkának az 1844-45-ös nagy árvizek adtak igazi lendületet. A szabályzás Széchenyi szellemében Huszár Mátyás és Vásárhelyi Pál keze alatt valósult meg. Óriási lökést adott ez a térségnek, mivel ez volt a Monarchia akkori legköltségesebb és legnagyobb szabású terve. Ekkor gyakorlatilag a munkanélküliség szinte megszűnt a térségben és bár az építkezés akadozva haladt, 1895-re a töltések folyamatossá váltak. Így a Köröst megszelídítették.
Az első és második világháború nagy emberáldozatokat követelt a várostól, de szerencsére nem okozott akkora pusztítást az infrastruktúrában. Az 1945. utáni szovjet megszállás meghatározó volt Gyoma történetében. A mezőgazdaságban az egykori tanyavilág pusztulásnak indult, miután két nagy téeszt hozott létre az akkori vezetés. Ezek a Győzelem és az Alkotmány voltak. Ekkor nyerte el a város mai arculatát. 1954-ben épült a Liget-fürdő. 1949-ben városi könyvtárat emeltek, majd 1967-ben ismét beindították a Betlen Gábor Szakképző iskolát. 1970-ben a Kner nyomda nyomdaipari múzeumot rendezett be.
A rendszerváltás elsősorban a mezőgazdaságban hozott változást, hiszen megszűntek a téeszek és így ismét magánkézbe kerültek a földek. Ma több kis parcellán történik a gazdálkodás.
A fejlődés ma is tart, hiszen folyamatosan építkeznek, újítják a hidakat, bővítik a fürdőt. Az Európai Uniós csatlakozással pályázatok révén Gyoma újabb pénzekhez juthat, ami tovább fokozhatja a fejlődését.

Endrőd története

Endrőd Gyomától nyugatra található, szintén a Hármas-Körös bal partján. Története nagyban hasonlít Gyomáéhoz. Nevét vélhetően egy Endre nevű tulajdonosáról vagy lakosáról kaphatta. Endrőd nevét először egy 1416-ban kiadott oklevélben említik. A falu intenzíven fejlődhetett, mivel 1425-ben már jelentékeny településként említik, ahol 33 nemes család él. Gyula várának eleste után ugyanúgy Endrőd lakossága is megcsappant, majd szinte teljesen elvándorolt, mint Gyomáé. Az újratelepülés csak az 1700-as évek elején kezdődött és Gyomához hasonlóan Harruckern János György nevéhez fűződik. Alapvetően katolikus vallásúakat telepített ide a báró, ami a későbbiekben is meghatározó volt és a mai napig ez jelenti a legnagyobb szakadékot Gyoma és Endrőd között. A katolikus hagyományokhoz hűen az endrődi családok 6-8 gyermeket vállaltak, de nem volt ritka a tíz gyermek sem. Ennek következménye lett a 19. század elején az a demográfiai robbanás, amely Endrődöt a térség egyik legnagyobb falujává emelte. A népesség ilyen mérvű gyarapodása kedvezett a tanyai gazdálkodási formának. Endrőd lakossága az 1930-as évekre elérte a 16000 főt és ennek több mint a fele tanyán lakott és gazdálkodott. A földek azonban végesek voltak és a gyarapodó lakosság egyre nagyobb munkanélküliséget szült. Sokan mentek napszámosnak, kubikosnak vagy a szomszédos Gyomára földbérlet reményében. Bár a Körös szabályzása visszaszorította a munkanélküliséget, ennek befejezése (1895) után ismét egyre nőtt az elégedetlenség, ami kivándorláshoz és az 1935-ös csendőrsortűzhöz vezetett. A sortűz nyolc halottjának emlékére nyolc kőkoporsót fektettek le Endrőd főterén, ami mai napig megtalálható.

Endrőd gazdasága alapvetően a mezőgazdaságra épült, de emellett fontos megemlítenünk az ezt kiszolgáló kézműipart is. Több nagyhírű mesterember bognár, csizmadia, kovács élt és dolgozott itt.
A kultúrát tekintve az 1900-as évek elején 11 olvasókör működött a tanyavilágban, Endrőd rendelkezett iparostanonc iskolával, mezőgazdasági taniskolával és polgári iskolával is.
Egészségügye fejlettebb volt a környező településekénél – beleértve Gyomát is - hiszen szülőotthonnal, szegényházzal, járványkórházzal és három gyógyszertárral rendelkezett. Endrőd elsők között volt a megyében, ahol mozit nyitottak és a 20. század elején már benzinkúttal is rendelkezett.
A két világháború – amelynek emlékműve Endrőd főterén található - komoly emberáldozatot követelt a lakosságától majd az 1945-ös szovjet megszállás és a későbbi szocialista berendezkedés ugyanúgy megváltoztatta Endrőd képét is, ahogy a megye, sőt az egész Alföld arculatát. A tanyavilág mely szépen virágzott, átadta helyét a termelő szövetkezeteknek. Endrődön két nagy téeszt hoztak létre: a Lenin és a Béke szövetkezeteket. Ennek hatására az emberek vagy beköltöztek a faluba vagy elvándoroltak máshova. Sokan nyugatra költöztek, mások külföldre, főleg Amerikába emigráltak.
A szocialista iparfejlesztés eredményeképp 1949-ben nyitotta meg kapuit az Enci cipőgyár, ami rövid időn belül mind belföldön mind külföldön híressé vált kiváló minőségű termékeivel. Mára az egykoron híres endrődi cipészeknek csak a hírneve maradt fent, hiszen nem tudták felvenni a versenyt a rendszerváltást követő olcsó kínai cipőkkel és multikkal.
Sajnos a korlátozott lehetőségek miatt Endrőd lakossága a mai napig csökken, mivel nagyon sok fiatal elvándorol. Az 1930-as években kb. 16000 főt számláló falu a folyamatos csökkenés miatt ma kb. 6000 fővel rendelkezik.