Körös összefolyás túra II.

Gyoma - Poczos kert - Torzsási holtág - Dan-zug - Félhalmi holtág - Összefolyás - Harcsás-zug - Paprév-zug - Köröstarcsa - (Összefolyás) - Körösladány - Félhalmi-zug - Kecsegés-zug - Siratói holtág - Gyoma

Induljunk ki Gyomáról, az Erzsébet-ligettől (ennek leírását lásd a Gyomaendrődi Hármas-Körös túránál). Természetesen Köröstarcsáról és Körösladányból is elindulhatunk a körtúrára, akkor annak megfelelően kell értelmezni e túraleírást.

Ne menjünk el a Hármas-Körös hídjáig, hanem térjünk jobbra, K-i irányba a gáton vezető földútra, a folyásiránnyal szemben. Egy kilométer után elérünk a gyomai gátőrházig, amely a mentett oldalon van, jobb kéz irányában. Mögötte látjuk a várost, és előtte a kerteket. Innen tovább haladva jobbról egészen a gát tövéig húzódnak le a kertek, ez az úgynevezett Poczos-kert.

Nevét állítólag az egykor ott tanyázó sok pocoktól kapta. Egyes térképek c-vel, mások cz-vel írják e nevet... A kertekbe a gát felőli kapukon volt a bejárás, látni a gunyhókat, az egyszerű szerszámos kamrákat, de egyre több a kőház, sót az eredeti kert egy jelentős része már a belterülethez tartozik.

A védgáton haladva balról szép nagyméretű fehér nyárfákat látunk, és az ártéri erdő gazdag növényzetét. Itt meglehetősen széles az ártér, a töltés és a folyó közt sok szántó van. Régebben ezek legelők voltak.

A 74-es töltéskilométerkő után elérjük a Torzsási-holtágat. Halászok használják ezt a vízterületet, a partközelben mindenütt láthatjuk a varsák leszúrt karóit. Régebben ezt a helyet Tengeris-zugnak is nevezték.

Pesty Frigyes (1823-1889) akadémiai levelező tag kezdeményezésére a helytartótanács 1864-ben utasítást adott az akkori Magyarország összes helységének, hogy gyűjtsék össze a határukban ismert földrajzi neveket és a hozzájuk fűződő hagyományokat.

Pesty szerint nevét előbb a tengeriről (kukoricáról), később az itt termesztett káposzta torzsájáról kapta. A 75-ös töltéskilométer oszlopnál lejáró út visz a Köröshöz, de a gát aljában is igen jó nyári úton haladhatunk. Nagyon szép vidék. A Torzsási-holtág és a védgát találkozásánál látunk jobbra egy századforduló idejéből származó szép öreg, palatetős tanyaházat. Ez az Ilona-telep, amit egy Debreceni nevű nagygazda feleségéről, Szerető Ilonáról neveztek el. Mögötte húzódik a tsz gyümölcsöse, amit nemrég 15 évre bérbe adtak a tagoknak. Az öreg tanyaházon kovácsoltvas erkély és üvegezett veranda van, igen hangulatos és tájba illő, ahogy körbeöleli a gyümölcsös.

Ezután a gát nagy kanyart ír le balra, s az ártér itt még szélesebbé válik. Egy km-rel arrébb elérünk a Torzsási-holtág másik részéhez, előtte van egy szép fehérre meszelt tanya, amit lakója után Kis-tanyának neveznek. Itt látjuk jobbra a torzsási szivornyát.

A Hármas-Körös felé nézve gyönyörű panoráma tárul elénk! Érdemes egy rövid időre megállni itt. Balra kb. 50 méter széles a holtág, sásszegély övezi és füzes az augusztusi napfényben lilán fodrozódó vizet pedig a békalencse zöld foltjai borítják. Öreg szürke nyárfák adják a keretet, a távolban pedig jegenyefák sora és a parti fehér nyárfák ezüstzöldje világít... A botolófűzeket a ligeti szőlő levélzuhatagja borítja be, és mindenfelé madarakat látunk és nyulakat, a Fattyasi-határ felé nézve pedig őzeket.

A 78-as tkm-nél egy ösvény vezet a vízhez, itt már csak kb. 50 méter szeles a hullámtér. Öreg, kidőlt, halott mamutokhoz hasonló fűzfatörzsek hevernek szerteszéjjel, és néhány nagyméretű fehér nyár. Az említett tkm-kő előtt 100 méterre a Körös partján van egy hatalmas fehér nyár, törzskörmérete 2,5 méter. Kitűnő pihenőhely ez is, ráadásul itt egy keskeny ösvényen is haladhatunk közvetlenül a folyóparton.

Pár száz méter után elérkezünk az egykori Bába-szigeti gátőrház helyéhez. Itt az egyik telefonpóznán évtizedes, lakott gólyafészket látunk.

Bába-sziget, hogy miről kapta nevét, nem tudjuk de árvízkor ez a vidék nem került víz alá. A helybeliek szerint azért lett ez a neve, mert bábáskodott, segített az itteni embereken? Jobbra szántóföldek vannak, és már messziről látjuk a közeli Dan-zugi-holtág közeli ágát, s mellette a horgászok kalyibáit, lakókocsijait, személyautóit. Látogatott vidék, jó horgászhely.

Elmegyünk egy jegenyefás tanya mellett, majd elérkezünk a holtághoz.

Balra, a Hármas-Körös felé itt is különösen szép ártéri tájban szemlélődhetünk! Itt látjuk a Dan-zugi szivornyát is.

Továbbhaladva jobb kéz felől rövidesen látni lehet a köröstarcsai templomtornyot.

Közel egy km-t menve a Dan-zugi-holtág „kiágazása" után, elérjük a Félhalmi-holtágat. Jobbról egy kiserdő van, azon túl a Körös-vidéki Sporthorgász Egyesület tanyája, mögötte pedig a békéscsabai téglagyári horgászoké. Itt találunk egy III. osztályú söntést is, amely az időjárástól függően március derekától november 7-ig tart nyitva, hétfő kivételével.

Nagyon kellemes vidék, mindenfelé jó horgászhelyekkel. A kubikgödrökben régen - míg szabad volt - rendszeresen borítóztak a környékbeli tanyasiak.

A horgásztanyáktól két dűlőút is vezet Csárdaszállásra, ami kb. 8 km hosszú út a szántók és rizsföldek között.

Két egymás közeli holtágról és zugaikról volt szó, melyeknek még nem említettük néveredetét. Dan-zug egy Dancs nevű tiszttartóról kapta a nevét, míg Félhalom középkori falunév eredetű, mely a csárdaszállási határban ma is meglevő halomtól kapta a nevét - ahogy Hévízi Sándor írja dolgozatában. A horgásztanya közelében egy beton villanyoszlop tetején újból megfigyelhetünk egy gólyafészket, s fészkelési időben távcsővel mindennapi életüket is.

A gáton továbbhaladva újabb két km után elérjük a félhalmi gátőrházat, majd ettől egy km-re a Kettős- és Sebes-Körösök összefolyását. Széles ártér, igen szép tájképi részletekkel! Feltétlenül menjünk le a folyópartra. Továbbmenve ezt követi a Harcsás-zug, amelyik már köröstarcsai határ. Innen a Kettös-Körös mentén haladunk.

A köröstarcsai jegyző 1864-ben ezt írta e helyről beszámolva: Harcsás-zug arról nevezetes, hogy a harcsa halaknak e zug melletti Körös kanyarulatba állandó tanyájuk volt, csupán harcsa halakat e helyen igen nagy mennyiségben lehetett kihalászni, - de a víz szabályozás által már ez is elenyészett.

A Harcsás-zug másik ágát egy km-rel elhagyva eljutunk az Erdő-zughoz, mely egykori közeli kiserdőről kapta a nevét. Ennek mindkét ágát elhagyva, újabb kilométer után elérkezünk a Német járói-holtághoz.

Ennek már érdekesebb a története: az említett tarcsai jegyző szerint "nevét onnan vette, hogy török idő alatt, a Szegedről Debrecen és Várad felé járó német katonaság - akkor itt közel rév nem lévén - az itteni gázlón szokott átjárni - nevezetes továbbá arról is, hogy Thököly idejében az e tájon hatalmaskodó felkelők az itt átkelni akaró német katonaságot, az akkor e tájon létezett rétek és nádasokból megtámadván, mind levagdalták."

A Német járói-holtág mindkét ágát elhagyva jó kilométerrel, megérkezünk Köröstarcsa alá, Paprév-zughoz.

"Paprév - a falu alatt - hajdan itt rév volt, - ezen paprév, valamint fentebb Paperdeje is oda látszik mutatni, hogy itt hajdan papok is birtokoltak; igazolni látszik ezt a' közel eső Sz. János helly név is, hol monda szerint szentkép vólt felállítva." - írja a tarcsai jegyző 1864-ben.

Továbbmenve a Liget-alja nevű résznél, beérkezünk Köröstarcsára.

A Tarcsa személynév eredetű, melyhez hozzájárult a Körös előtag. A régészek kőkori emlékeket ástak ki határában, tehát régóta lakott hely. A Váradi Regestrum 1221-ben említi először nevét. Az 1400-as években igen jelentős hely lehetett, hiszen még megyegyűlést is tartottak ott. A Veér nevű földbirtokos család az 1500-as években épített udvarházat Tarcsán. A török uralom alatt elpusztult a település, és csak az 1700-as évek elején települt újra. Vadvízország lévén a környék "szinte csak ollyanok szállottak elsóben oda, kiknek pákászat halászat s' madarásztahoz kedvűk 's hajlamuk vólt". Az 1700-as és az 1800-as években is többször pusztított lakosai közt a kolera és a pestis. 
Az első hidat 1880-ban építették meg a Kettős-Körösön. 1881-ben hatalmas árvíz pusztított el mindent.
1944 októberében néhány napig repülőtérnek használták a visszavonuló németek a Csorda-legelőt, mígnem 6-án este szovjet páncélosok felszabadították a községet. 
Köröstarcsa napjainkban mintegy 4 ezer lakosú, gondozott település.

A Kettős-Körös partján fekvő egykori halászfalu messzire ellátszó református templomát 1794-96 között a kecskeméti Fischer Ágoston építette. Tűzfigyelő tornyát 1859-ben egy emelettel, az őrszobával toldották meg, és körfolyosóval látták el. Copf stílusban, két végén karzatos (fiú- és leánykarzat) belső terében a szószék a legmívesebb munka. 
A közeljövőben egy halászházat Tájháznak fognak berendezni. A falun átvezető út D-i oldalán egy üzemen kívüli századeleji gőzmalom van, teljesen ép, bonyolult szerkezetével.

A Kettős-Körös hídján átmenve utunkat Körösladányba a műúton vagy a Mérgesi víztározó gátján tehetjük meg. Ez kb. 11 km-es útszakasz.

A hídtól 2,5 km-re a körösladányi műút jobb oldalán Gács-háton, a Büngösd-ér kanyarulatában van az egyik legszebb tanya a környéken. Az állatok rangja szerint sorolt istállókkal, ólakkal, végén galambdúccal, archaikus szérűskerttel.

Körösladányba a Sebes-Körös hídján átmenve érkezünk meg.

A község rövid története a következő: a település nevét Nadan néven először 1220-ban említi oklevél. 1580-tól említik Körös Ladány névvel. A régészek régebbi településnyomokat is találtak határában, a Tisza-kultúra emlékeit Pap-halom, Kihi-sziget stb. határrészeken. 1220-1720-ig a Nadányi család birtokolta a települést és környékét, az 1400-as években kastélyt is építettek a faluban. 1720-tól báró Harruckern János György majd családja az új földbirtokosok, a XIX. századtól örökösödés révén pedig a Wenckheim család uralkodott a községen.

Az újabb kastélyt korábbi épületrészek felhasználásával a báró Wenckheim család építette 1805-ben. A tervező id. Czigler Antal volt. A kastélyban az 1830-as években intarziás biedermeier ajtókereteket készítettek, amely valószínűleg a pesti Steinl Ferenc munkája, aki a Védegylet fontos szállítója, a kor leghíresebb hazai bútorasztalosa volt. A kastély mellett több XVIII. századi uradalmi épület áll, amelyek között kereshetjük az 1850-ben említett vendégfogadót és sörházat. Az egyik épület alatt 50 m hosszú, széles boltozott pince van. A kastély előtt a park, a tájképi kert és a nyírt sövényből alakított labirintus maradványa látható. A kastélytól 2 km-re a dévaványai úttól jobbra áll a Wenckheim temetőkápolna. A kis remekmű 1830 körül épült, klasszicista stílusban. A kerek kupolás térhez oszlopos portikus csatlakozik. Valószínűleg a Pollack Mihály műtermében dolgozó fiatal Ybl Miklós egyik első munkája. Az épület a római Pantheon kicsinyített másának tekinthető.

A faluban 1733-ban még állt a középkori templom szentélye, amit a reformátusok használtak. Helyén 1778-1784 között épült a mai református templom, ezt 1794-ben nagyobbították meg, valószínűleg ekkor épült a tornya is.

Körösladánynak van egy nevezetes mondája, amit híres költőnk, Arany János verselt meg 1852-ben írt „A hamis tanú” c. költeményében. Az első versszak így hangzik:

E vers révén híressé vált határper 1728-ban folyt Köröstarcsa és Körösladány között. A furfangos gondolkozású Márkus János 60 éves gazda emlékét megőrizte a népi emlékezet. Érdemes végigolvasni Arany szép és hangulatos versét! Az egykori, vénséges vén határjelző fát nem is olyan régen kivágták... Jó lenne egy emlékfát ültetni a helyére. Napjainkban a ladányi hídlábnál levó jó konyhájú vendéglő őrzi e hangulatos helyi legenda emlékét.

Ebben a községben született 1830-ban Tüköry Lajos, az olasz szabadságharc hőse, Garibaldi harcostársa. Palermo elfoglalásánál halt meg. Emlékét egy tábla őrzi az általános iskola, az egykori kastélyépület falán. 1944. október 6-án egy magyar katona, Fogrács Imre az aláaknázott Körös-hidat úgy mentette meg a robbantástól, hogy az utolsó pillanatban elvágta a gyújtózsinórt. A Körös egyik nagy hídja, amit nem robbantottak fel.

Körösladányban jó bevásárlási és étkezési lehetősége van a turistának. Mielőtt továbbmegyünk, érdemes szétnézni a községben is!

Utunkat ott folytatjuk a Sebes-Körös jobb partján DNy-i irányban, ahol átjöttünk a folyó hídján (balra). A Sebes-Körös keskenyebb folyó mint ahol eddig jöttünk, az ártere is kisebb. A község után eléggé fátlan vidéken haladunk, de aztán itt is egyre erőteljesebbé válik a növényzet. Apróbb zugok (Lux-zug, Kisasszony-zug, Gulyás-zug) elhagyása után érkezünk a Folyáséri-főcsatorna betorkollásához, majd a Folyáséri gátőrházhoz. Igen hangulatos, fás ártéri táj és nemcsak nyáron, de téli hózáporban is. A füzes galériaerdő mögött - ahol a védgát egészen közel kerül a folyóhoz - ott vagyunk újra a torkolatnál - de a másik oldalon -, ahol a Sebes-Körös belefolyik a Kettős-Körösbe.

Itt van a 0. töltéskilométerkő, tudniillik a Tiszától a Hármas-Körös 85 km és 800 m idáig, a Sebes-Körös km-számozása pedig innen indul és 14. km-nél ér véget a körösladányi duzzasztó felett 1 km-rel, ahol a Berettyó ömlik belé. A Sebes-Körösnek ebből a szakaszából, aki útvonalunkat követte, 10 km-t tett meg eddig.

Továbbhaladva - most már újból a Hármas-Körös gátján, vagy a horgászösvényen - buja ártéri környezetben folytathatjuk utunkat. Az összefolyás után 5-600 méter széles ártérben mehetünk. 1,5-2 km-t haladva elérünk a tőlünk jobbra elterülő Pap-halomhoz.

Minden valószínűség szerint családnév eredetű ez a földrajzi név, de olvassuk el 1864-ből a Körösladányi jegyző gyűjtését: "Ezen domb hajdan vízzel, réttel lévén körül véve ... egy felsőbb országokat beutazott lelkész télvíz idején erre utazván a' halmot körülkerített vízen akart ezen dombon levő lakhoz eljutni, de czélját el nem érhette, mivel a vízbe belefúlt: ezen esemény folytán neveztetett ezen domb paphalálának, és neveztetik mai napon is." Ma is így nevezzük e tájat, ha nem is igaz ez a kis történet; de a tájhoz hozzátartoznak a mondák, a mesék és a hitek is - hát még ha évszázados papirosra írták azt...

Továbbmenve, kb. két km után érünk a Kecsegés-zughoz, amely a folyószabályozással ugyan megszűnt, de a neve szintén fennmaradt mint egykor olyan hely, ahol bőven lehetett kecsegét fogni. A folyó túloldalán levő Félhalmi-holtágnál is így neveznek egy kis szakaszt még ma is. Itt már újból a gyomai határban járunk. A gáttól jobbra levő szántók helyén valamikor legelő volt, s azt Zöldlaposnak nevezték. A 79-es tkm-nél van a Zsófia-majori gátőrház.

Ezt a közeli volt urasági majorságról, az egykori Zsófia-majorról nevezik így. A múlt századból maradt ránk ez a név is, amely ma tsz-tanya.

Fél km után érkezünk a Siratói-holtághoz, itt van a Sirató-zug is.

Röviden csak Siratónak szokták mondani. A hagyomány szerint Ege lakói innen siratták falujuk pusztulását a tatárdúlás után - már aki megmenekült.

A holtágat elhagyva, jó két km után megérkezünk a gyomai közúti hídhoz. Balra bemehetünk Gyomára, jobbra Dévaványára visz az út. Visszaérkeztünk kiindulási állomáshelyünkhöz.

Valamivel hosszabb lenne az utunk - és akkor szinte egyáltalán nem megyünk korszerű úton, ha az útváltozatot vesszük figyelembe. Ekkor Köröstarcsáról a Kettős-Körös jobb partján folyásirányban elmegyünk az összefolyásig a csúcsba, onnan pedig a Sebes-Körös partján folyással szemben (8,5 km) a körösladányi közúti hídig. Ott átmenve az előzőkben leírt útvonalon megyünk tovább. Ekkor szinte körbejárjuk nemcsak azt az Y alakú útvonalat, hanem a mérgesi szükségtározót is.

Változat: Köröstarcsáról a Kettős-Körös mentén az összefolyásig - innen a Sebes-Körös mentén Körösladányig - onnan a fenti útvonalon Gyomáig.

Körtúra: távolság 56 km, ebből földút 45 km.
Menetidő: gyalog 2 napos, kerékpárral 1 napos túra.

Részletes útileírás elérhető a http://www.kvte.hu/ksar/t35.htm címen, a Körös-Sárréti Útikalauzban.

Gyomaendrőd - 46.936284, 20.823474
Poczos kert - 46.933552, 20.850548
Torzsás-zugi holtág - 46.929153, 20.855969
Danzugi holtág - 46.924794, 20.915856
Félhalmi Holtág - 46.923518 ,20.926458
Kettős- és Sebes-Körös összefolyása - 46.9203, 20.977149
Harcsás-zug - 46.915741, 20.982599
Paprév-zug - 46.892461, 21.024742
Köröstarcsa - 46.879799, 21.026366
Körösladány - 46.959881, 21.083848
Félhalmi Holtág - 46.923518, 20.926458
Kecsegés-zugi Holtág - 46.934275, 20.903475
Sirató holtág - 46.937672, 20.876478